*Először is tisztázzuk. Én lenni Shawol. Én lenni SHINee fan. Ez lenni egy fan örömködés most. Úgy készülni fel.*

Szóval, igen. A fiúk 9 hónap elteltével ismét alkottak. Nehéz idők voltak ezek, csomó pletyka terjengett, hogy ugyan mikor jön ki az album, egyáltalán album lesz e. Hát két egymást követő minialbum után agyon is csaptam volna az ügynökséget, hogy egy 4. minivel jöttek volna. De megérkezett a 2. album, íme~

Az album szerintem remek címet kapott. Ez pedig a Lucifer. Maga a promo dal is ezt a nevet kapta. Kicsit misztikus, kicsit rossz, kicsit mítikus… és kissé eredeti (jobb is, mint egy Oh! X_D). Az albumból két verzió fog megjelenni, ezek közül az A már megjelent. A B verzió jövő hétre várható, azonban, hogy a borítón kívül miben fog még különbözni ettől a változattól, senki nem tudja. Ha már borítóról van szó, nagyon jó lett ez is, a fiúk akár próbababának is beillenének. Színes is a borító meg nem is. Őszintén, láttam már ennél jobbat is, de a legtöbb borító ezeknél sokkal rosszabb, szóval egy 5/4-es osztályzatot alapból megérdemel. A betűtípussal nem vagyok igazán kibékülve, kissé váltogathatták volna a betűméreteket, hogy mi a fontosabb felirat rajta és mi nem.

Tracklist:
01 UP & DOWN
02 LUCIFER
03 Electric Heart
04 A-yo
05 Obsession
06 Quasimodo
07 Shout Out
08 WOWOWOW
09 Your Name
10 Life
11 Ready Or Not
12 Love Pain
13 Love Still Goes On

01 UP & DOWN: Az eddigi favorit. Ha egy szóval le kéne írnom: tünemény~. Nem egy tücctücc, az elején kissé üres is, mert nincs sok hangaláfestés, azonban ez direkt van, hogy kis csengésekkel hassanak ránk. Illetve a fel-fel tűnő dallamvonulatokért is oda vagyok, főleg mikor a végén Key és Minho rapjénél belelendül a szám és alattuk Jongie a kis csengő hangjával adja a vokált. Ha meghallom ezt a számot egyből mosolyra húzódik a szám.
5/5

02 LUCIFER: Avagy a címdal és promo szám egyben. Századszori végighallgatásnál rá kellett jönnöm, hogy ez a dal bizony nagyon összetett. A dalszövege sem könnyű és rengeteg érzést vegyítettek bele. A dal maga teli van lüktetéssel, és a háttérzene egy kicsit retro hozzá, de remekül újították ezt fel, hogy a mai tinitutiknak is bevegye a füle. Gyors, remek tempójú szám, remélem jó sokáig szerepelnek majd vele a fiúk. Az mv-ről sajnos még nem tudok mit mondani, mivel az még ebben a pillanatban sem jött ki.
5/4,5

03 Electric Heart: Mikor először meghallottam egy szó jutott eszembe: Justin Timberlake X_D. És eskü, nekem tisztára olyan ez a szám XD. Kissé sejtelmes, kissé szekshi, és ennek is van egy remek ritmikája a kísérő gitárnak hála. Továbbá igen, a fiúk is előveszik itt a szekshi hangjaikat, szóval… hot~
5/4

04 A-Yo: Az első lassabb RnB szám. Lassabb, de nem feltétlen szomorú. Van benne élet és energia is, hála az hey kiáltásoknak. Ez már kissé jobban hajlik a tipik amerikai RnB felé, amiért nem igen rajongok, de ha meg van a számnak a saját melódiája és nem csak vontatott valami az egész, azért én is meg tudok veszni. Mint pl. ezért~
5/4

05 Obsession: Ez. Üt! Kissé hasonlít az A-Yo-hoz, legalábbis nekem, ugyanúgy kissé lassabb, amerikai RnB-re hajazó szám, de mint mondtam van benne érzés. Ami sokkal komorabb, mint az A-Yo-é. Meg van ebben a számban az a kis misztikusság, komorság, darkosság, amit imádok. Ráadásul ne felejtsük el, hogy ennek a számnak a dalszövegét Jonghyun írta ^^. A Juliette után, itt egy újabb remek darabja :3.
5/5

06 Quasimodo: Kissé vicces cím X_D. Igazából nem sokat vártam tőle előre sem, mert az ilyen címek nekem mindig gyanúsak. És hát amit kaptunk valóban egy ballada, amit vártam, de kellemes csalódás, hogy a fiúk hangja itt sokkal több szerepet kap. Nincsenek hangtorzítások, ahogy a többi számban, meg egy-két gyönyörű acapella hangzást is hallani tőlük. Szóval, aki inkább a fiúk hangjait szeretné hallani annak ezt a számot ajánlom. Illetve szintén kellemes csalódás, hogy nem gépzenéből áll a majd teljes háttérzene, hanem igazi hangszerekkel van az dalaláfestés ^^.
5/3,5

07 Shout Out: Lelassulás után, ideje ismét visszagyorsulni, amit ettől a számtól meg is kapunk. Minho meg Key rengeteget rappel benne, a dal első fele, szinte csak róluk is szól. Szóval hívhatnánk egy 2. Minho és Key rap párbajnak is a Get Down után. Kicsit gettos a szám hangzása, de nem vészes, ezt még nagyon fogja a fülem, pláne ahogy a refrénnél nyög Onew X3. És a szám elején hallható majomhang meg a végén a kutyaugatás… hát lol, de a vicces, hogy tökre bele illik a szám stílusába XD.
5/4

08 WOWOWOW: Oroszlány Király. Timon és Pumbával. Imádom~ Még egy tünemény. Jonghyun hangjáért megveszek. Kis döcögős a stílusa ennek is, és a hangaláfestést is imádom~ Nem beszélve a vokálozással. Ahj, erről nem tudok többet írni. Imádom és kész XD.
5/5

09 Your Name: Jonghyun után Onew is debütált dalszövegíróként, ugyanis a Your Name szövegét ő követte el. Megint lassulunk, de még így sem balladával van dolgunk. Ez is egy aranyos szám, a lassabb fajtából. És a vokálos lalalazást ismét csak dicsérni tudom, megadják az egész dal hangulatát.
5/3

10 Life: És még egy ballada. Őszintén, sokkal szebb, mint a Quasimodo. Imádom. Itt is a fiúk hangjain van a hangsúly, a zongora aláfestés meg gyönyörű szép. Az első refrén végéig nem is lendülnek bele nagyon, csak utána kap a dal egy kis löketet, ami még szebbé teszi így az egész számot.
5/5

11 Ready Or Not: Mikor kijöttek a szám előzetesek az album dalaiból, ezt a számot vártam a legjobban. A refrén még így is üt, kissé rövid lett, de pont elég az XD. A többi része kissé más lett amit vártam, de nem feltétlen negatív értelemben. És a fiúk göööörl hörgéséért oda vagyok XD. Kicsit sajnálom, hogy rövid lett a szám, de nah jó ez így is ^^.
5/4,5

12 Love Pain: Igazából, ez a szám fogott meg legkevésbé az albumról. Ez kicsit ilyen nosztalgiázós dal, mert hasonló stílusú számaik voltak az 1. albumon is. De így legalább lehet visszaemlékezni a régi SHINee-ra~. Amúgy ismét egy lassú nóta a maga RnB fajtájából.
5/3

13 Love Still Goes On: Ez a szám a fiúk első albumán található Love Should Go On-nak a folytatása. És mivel az egy lassabb szám, így én is ilyesmire vártam így a végére. De meglepődtem nagyon, mert ismét egy kissé gyorsabb élettel telibb dal, mely összehasonlítva tényleg sokban egyezik az elődjével. A vers részek dallama, illetve háttérzenéje nagyon tetszik, a refrén pedig kissé különálló lett nekem, de remekül passzol a dal többi részéhez.
5/3,5

Összességében: Elégedett vagyok. Teljes mértékben. 9 hónapot azt mondom megérte ezért várni. Örülök, hogy rengeteg stílusú dal található az albumon, nem csak a fele ballada, ahogy az szokott lenni az ázsiai cd-k többségén. Illetve annak is felettébb örültem, hogy az albumon nem egy 4 perc feletti szám található. Mivel a koreai számok többsége általában épp hogy üti a 3 percet, ennek a pár számnak nagyon megörültem. Igaz 3 perc alatti számból is lett egy pár, de azoktól elnézzük, mert remek dalok lettek. És a fiúk új imázsát is alig várom, hogy lássam~.

Értékelés:
Összesen: 5/4
(SHINee fanként: 5/5)



Úgy látszik a KAT-TUN tagjának, Akanishi Jinnek nem volt elég egy féléves kiruccanás 2006-ban Amerikába, ő ismét meg szerette volna ejteni ezt az utat. Az együttes többi tagja pedig rábólintott, mert hát még mindig egy szabad országban élünk csak. Igaz a fanok erről előszeretettel elfeledkeznek. Nah de ha jelenleg csak 5 aktív tagja is van a csapatnak (októberig Jin nélkül), ez nem szegi kedvüket abban, hogy előrukkoljanak egy -immár- 5. albummal. És őszintén mondom a nagyon nyivákoló Jin fanoknak: pozitív dolog ebben, hogy a többi elnyomott 4 tag (Kame kivételével, aki ugye sose volt elnyomva) sokkal jobban tudott érvényesülni a felszabadult hely által.

Az album megjelenési időpontja remek az iskolába járó rajongóknak, legalább lesz mit hallgatniuk egész nyári szünetük alatt, és jól indulhat így a vakációjuk. Amiért szerencsétlen az időpont, azt mindenképp a foci vb számlájára lehet írni, mert az eladások hát… nem kicsit fognak ebben az 1 hónapban csökkenni. Legalábbis az előrejelzések szerint. A korong két változatban jött ki regular és limited verzióban. A limited verzión található 13 szám, + egy dvd az új No More Pain számuk klipjével és annak making ofjával. A regular verzión 14 szám van dvd nélkül. Mindenki döntse el, kinek melyik érné meg jobban. Az albumon most helyet kaptak a tagok saját szólószámai is, csakúgy mint az előző 4. albumnál. A borítók eléggé eltérő stílusúak lettek, míg a limited verzióé szép világos, pozitív kicsengést ad, addig a regular verziójé a kissé fakóbb színvilággal melankóliát sugall. Én mindezek ellenére a regularéra adom a voksom, már csak a lovak miatt is :3.

Tracklist:
01 NO MORE PAIN
02 Love yourself -Kimi ga Kirai na Kimi ga Suki-
03 FARAWAY
04 THE D-MOTION
05 RIGHT NOW
06 ROCKIN’ ALL NITE
07 Going!
08 SWEET (Kamenashi Kazuya solo)
09 LOVE MUSIC (Taguchi Junnosuke solo)
10 MAKE U WET -CHAPTER 2- (Tanaka Koki solo)
11 RABBIT OR WOLF? (Ueda Tatsuya solo)
12 FILM (Nakamaru Yuichi solo)
13 PROMISE SONG
14 HELLO

01 NO MORE PAIN: Nem hagyják a fiúk a véletlenre. Mostani céljuk, hogy megmutassák Jin nélkül is egy ízig-vérig remek banda és habár ő jelenleg nincs is velük, ez nem jelenti azt, hogy vége lenne a csapatnak. És azt kell mondanom ez 100%-ban meg is mutatkozik. Teljesen elfogult vagyok ezzel a dallal kapcsolatban, ha most valaki megkérdezné melyik számot tartom a KAT-TUN legjobbjának, mindenképp a No More Paint mondanám. Egy kis klasszikus zenei, hegedűs bevezetővel kissé filmzenei számot kapunk, de mielőtt egy fantasy filmben éreznénk magunkat, rögtön jönnek a fiúk akik zord vezérekként megmutatják nekünk… hogy bizony ott is vagyunk :3. A hangjukat kiengedik teljesen és habár itt is befigyel egy-két hangkitartásnál az elektronikus hangtorzítás, az nem megy a dal rovására. A szám alatt végigkísér minket a hegedű, míg a versszakok közti résznél előtérbe kerül a gitár is, hogy kis rock érzés is elfogjon bennünket. A dalhoz készült klip is, direkt az album megjelenése alkalmából, mely hűen tükrözi a szám hangulatát. Sokat nem mond az se, de csak a fiúk táncáért és a látványért megéri megnézni ^^. Nem tipikus JE PV az biztos. Megjegyezném sokan a számcímet rögtön sértésnek vették, mert hogy rögtön a Pain szóval Jinre asszociáltak. Nah én ezt venném inkább sértésnek XD.
10/10

02 Love yourself -Kimi ga Kirai na Kimi ga Suki-: 2010-es februári kislemezen jelent meg a szám, és Kame (az egyik tag) sorozatának főcímdala is lett. A No More Pain után elég laza, kellemes szám, egy kicsi latin beütéssel az elején. Itt se veszítenek a fiúk a kezdeti lendületükből, csupán átformálják azt, más irányba vezetve ezzel a hallgatóságot. A hangtorzítások itt is megvannak, de ez még édes kevés más dalokhoz képest az albumon. A klipje talán ennek a számnak a legvérszegényebb, szinte semmit nem csinálnak benne, csupán eltátogják egy stúdióbeli háttérnél a dalt. De legalább jól néznek ki ^^’. Jah és öröm az ürömben, hogy itt még van Jin.
10/7.5

03 FARAWAY:A következő dal, amivel teljes mértékben elfogult vagyok. Ez a dal egy tünemény, egy tündérmese. Lágy dallam, magával sodró ritmus, zenedobozbeli csengések, egyszerűen gyönyörű. A fiúk is visszaveszik a hangjukat, nagyon szépen illeszkedik az egész dalhoz. Lassú a dal, de mégsem. Pont az esetem. És teljesen nem az együttes stílusa, de pont ezért tökéletes :3.
10/9.5

04 THE D-MOTION: És íme itt a Love Yourself párja, ugyanis egy kislemezen jelentek meg februárban. Akkor ez igen új stílusnak számított a fiúktól, mivel eddig ebben se igazán mutatták meg magukat. Az elektroról beszélek, tömérdek hangtorzítással, néha olyan helyeken is, ahol abszolút felesleges. De a rajongók elég pozitívan fogadták és szerintem sem rossz ez nekik. Legalább bővül ezzel is a repertoárjuk stílus tekintetében. A klipje hasonlóan a JE klipekhez semmitmondó és még tánc sincs itt, ezért a Love Yourself után itt a másik legvérszegényebb klip az albumról. És azért sem tetszik, mert kérdem én minek cigi egy idol kezébe nyilvánosan???? Ha az utcán tenné nem érdekelne, az magánügy, de mikor a tv-be mutogatják, hogy ezzel milyen cool valaki, nah akkor pofán csapnám a személyt. Most épp Jint akinek a kezében a cigi van. De legalább ebben a számban is énekel XD.
10/8

05 RIGHT NOW: A dal egy kis Nakamaru beatbox bevezetővel indul, majd egy rájtnáv hangtorzítással máris belecsapunk a lecsóba. Ami az előző számhoz hasonlóan egy elektro dal. Ami egy kicsit érdekes lehet, hogy a bevezető után egyből refrénnel indítunk. Nálam az ilyen felépítési dolgok is sokat tudnak dobni egy dalon. Fő, hogy megragadjon valamivel és a Right Now megragad. Igaz azt nem tudom mivel, de határozottam megragad. Hangtorzítások itt is vannak dögivel, de itt annyira nem zavarnak, mint a D-motionnál. Ki érti ezt… Jah és a refrén dallama is jobban tetszik.
10/8.5

06 ROCKIN’ ALL NITE: Ha meg kéne neveznem az albumról a leggyengébb közös dalt… hát akkor ez lenne az. Az alap teljes mértékben rockos, gyors, vidám ahogy a fiúk éneke is rá. És végre megint jól kiengedik a hangjukat mindenféle torzítás után. Vagyis már végre nem elektro dallal van dolgunk. Azonban egy szóval mondva… számomra ez a dal inkább aranyos, minthogy ütős vagy dögös lenne. De szerintem ez is volt az érdeke a fiúknak, elvégre az énekük is erről árulkodik. Egy estén a haveri körrel tökéletes dal hozzá. És van egy érzésem, hogy koncertvégi számnak is tökéletes az együttes számára.
10/7

07 Going!: Idén májusban jelent meg a kislemezük, immáron az is Jin nélkül, amin ez a szám található. Ha jellemeznem kéne ennyit mondanék: a Signal kistestvére 2010-es köntösbe bújtatva. Már nagyon hiányzott egy ilyen stílusú szám tőlük, laza, gondtalan, nem túl rockos, nem is popos elemektől túlfűtött táncos. Csak úgy van. Lehet néhányotoknak elég üres és gyenge dal lehet. De nemhiába volt a 2006-os Signal számuk is nagyon sikeres. Az eladása ennek a kislemeznek elég gyenge lett, de ezt nem a szám hibájára kell fogni. Annyi az egész, hogy a sekélyes réteg fanok, akik csak Jint istenítik, leguanózzák a többiek igyekezetét Jin nélkül ^^. Úgyhogy most megmutatkozott az együttes fanjainak egy része és helyettük is szégyenlem magam… A klip igazán aranyos lett a számhoz, végre táncolnak is~. És Tat-chan arcán az a pillangó… hát meg kell puszilgatni~
10/7.5

08 SWEET (Kamenashi Kazuya solo): És elérkeztünk a szólószám blokkhoz. Kezdünk Kame számával, melyben kissé csalódtam. Az előző albumon megjelent 1582 nagy előrelépés volt tőle és igazán tetszett az a megfoghatatlan, kissé nyugtalan szexuálisan túlfűtött érzéki stílusa (láv~). Ahhoz képest ami a Love Yourselfen kijött szóló száma egy standard ballada volt, de mondom lesz ez még így se… gondoltam addig, míg ki nem jött ez a száma az albumhoz. Nem rossz, nem arról van szó, de idegen tőlem. Sajnos ez a bajom Kame szólóival. Leginkább a w/o Notice számához tudnám hasonlítani, lassú dal, de nem ballada, olyan kis nyugodt otthon ücsörgős, kávé mellett kitűnően fogyasztható.
10/7

09 LOVE MUSIC (Taguchi Junnosuke solo): A másik szám, amit nem tudok hová tenni. Junno szólóival általában mindig ez van… hogy nem tudom hová tenni őket. Úgy érzem, hogy tetszenének, de mindig hiányzik belőle valami vagy a kezdeti szimpátiát lenyomja az elgyerekeskedett többi rész. Most nem az utóbbi helyzet állt elő. Egyszerűen túl lapos. Gyorsabb aranyosabb szám, de rettentő üres, semmivel nem fog meg.
10/6

10 MAKE U WET -CHAPTER 2- (Tanaka Koki solo): Hogy miért kapta a szám a chapter 2 nevet? Csupán azért, mert ilyen című szólója már van Kokinak, a 2. albumon meg is található. Ez a folytatása neki. Aminek rettentő örültem, hogy végre elszakadtunk az ordítósbömbölős rock stílustól, ami jellemezte mostanában a dalait. Ez egy kicsit vissza a gyökerekhez dal, Koki r’n'b, hiphop stílusát veszi elő ismét, melyet már nagyon hiányoltam, mert mindkettő típusú dalait szeretem ugyan, de az előzőekből már túltengésem volt, nem estek jól hallgatni őket. Ezek sokkal lazább számok, könnyű csörögni, táncolni rájuk és sokkal jobban befogadja a fülem őket. Ennél a dalnál érezni egy kis arab-indiai beütést és nagyon jól áll hozzá. Bár az eredeti Make U Wetet így is jobban szeretem, de a folytatása se rossz neki. Kíváncsi vagyok hogy fogja előadni koncerten.
10/8

11 RABBIT OR WOLF? (Ueda Tatsuya solo): Tat-chan új dalában egy keserédes meglepetés ért. Édes, vagyis pozitív, mert végre nem ballada! Vannak szép számai Uedanak, de már annyi balladája volt, hogy unalmas volt rájuk gondolni. Amire én igazán vágytam, az egy Lost-féle rock szám. Amit félig meg is kaptam, mert végre ismét előtérbe került a gitár és gyorsabb is lett a tempó, de édes kevés ahhoz a dalhoz képest. Mindegy, ne legyek túl telhetetlen, örülök, hogy végre egy tempósabb, rockosabb számmal jött Tat-chan és a címe is írtó aranyos hozzá. És a dal közepén lévő gitár szólón érdemes többször átrágnia magát az ember, megéri.
10/7.5

12 FILM (Nakamaru Yuichi solo): Azt hiszem eddig ez a legjobb Maru szóló amit hallottam. A refrén túl egyszerű és semmilyen, de ami közte van, az csillagos ötös. Hegedű kíséret ismét és egy kis sejtelmesség, mely eddig idegen volt Marutól, de nagyon jól illik hozzá és a hangjához is. A lágy hangkitartásai csak a pontot rakják az i-re és nagyon jó hallgatni ahogy a gitár és a hegedű együtt tud működni lágyan egy dalon belül (nem hittem volna, hogy ez lehetséges, komolyan XD). És még mindig meglep, hogy habár Maru a beatboxáról híres, szólóiban sosem használja azt. Ez dicsérendő
10/8.5

13 PROMISE SONG: Most hogy vége a szólószám blokknak, térjünk vissza a közös számokhoz. Tudjátok mi hiányzott eddig az albumról? Pontosan. Ballada XD. A Faraway habár lassabb szám volt, annak is volt egy magával ragadó lüktetése, így az semmikép nem mondanám se balladának, se lassú számnak. Max. lassaBB számnak. De most így az album vége felé esedékes volt egy ilyen is. És örülök, hogy csak 1 van belőle. Kettőt még talán elviselnék, de nem szeretem ha egy album teli van pakolva jellegtelen balladákkal (sajnos ez ázsiai albumoknál elég jellegzetes). De még egy piros pont a fiúknak, hogy az övéké nem ilyen. És ennyi gyorsabb, különböző stílusú szám után jól esik hallgatni azért egy balladát is. Főleg, ahogy megint kiengedik a hangjaikat hozzá. És a dal utolsó refrénjénél ahogy erősödik a zenei aláfestés, még gyönyörűbbé teszi a dalt. Vagyis még egy kitűnő koncertvégi búcsúzó szám.
10/7.5

14 HELLO: Aki limited cd-t vett, annak ennyi is albumjának, nincs rajta több szám, de a regularosok még hallgathatnak egy meglepetés bónusz számot. És én mondom: megéri venni regular cd-t! Egy gyors, pörgős, abszolút Six Senses stílusú számot kapunk a korong végére, nem kis meglepetést okozva ezzel nekem első hallgatásra. Nem hittem volna, hogy még előveszik ezt a stílust, de nagyon jól tették. Imádom a Six Senses számukat is, így a Hello is telitalálat lett nekem ^^. Remekül felépített, főleg dobokra épülő aláfestéssel rendelkező szám. És a közepén az a Nanana-zás… X3
10/9

Összegzés: Eddig a Queen of Pirates volt a kedvenc albumom az együttestől. Most erősen gondolkodóba estem, hogy lecserélem. Az biztos, hogy van olyan jó. Még úgy is, hogy azon a lemezen több szám van, a szólószámok nincsenek a cd-n (ez kinek jó, kinek rossz), és Jin is énekel végig rajta. De az ezen az albumon található sokszínűség egyszerűen lenyűgöz. Nem olyan egyhangúbb, sötétebb, keményebb dalokkal van végig teli, mint a 4. albumuk, a Break the Records. Itt játszanak a stílusokkal, egyikből a másikba esnek és mindegyiket meghódítják. Nem csak a fiúk terén jó ez az album, hanem abszolút megfelel a zenei ízlésemnek is. És most jön az a rész, amiért a Jin fanok köveket vágnak hozzám: Nem hiányolom Jint. Abszolút nem. Látva, hogy nélküle is ilyen remek dalokat alkottak és énekelnek mutatják, hogy Jin nélkül is teljes, egész csapatot alkotnak. Minden kétségem szerte foszlott afelől, hogy Jin nélkül nem boldogulnának. Igenis boldogulnának! Elég csak meghallgatni ezt a lemezt hozzá.

Értékelés:
Összesen: 10/8.5

A 2PM még mindig gyászol. Nem csoda, eggyel kevesebben vannak már, ráadásul az év elején nehéz időket is éltek/ élnek. Ezért próbálták munkával kompenzálni a szerencsétlen esetet és a fiúk mindent beleadtak, hogy sikeresen visszatérhessenek.

Azonban aki ismeri a történetüket (főleg ami tavaly ősztől történt velük) nem tud elvonatkoztatni a ténytől. Kevesebben vannak. És sajnos ezen az új szám sem segít, ha az szomorú, lehangoló (ámbár szép). Ki tudja mi lett volna jobb. Ha egy vidám dallal jöttek volna ki előfordulhat annak az esélye, hogy érzéketlennek titulálják őket… Nah ebbe én már nem akarok belemenni, de egyenlőre feladtam a reményt, hogy valaha még erős, gyors, vidám számot halljak tőlük (pedig tudnak ám! Lsd: 10/10)

Visszatérve az új minialbumra a címe a Don’t Stop, Can’t Stop lett. Nem hiába, rejtett üzenetet jelent a cím is. Ugyanis ők esőben (ahogy a klipben), hóban, szélben, -1 taggal sem adják fel. Hát ne is! A borító hangulatát már megszoktuk tőlük, mostanában ez a komorság, melankolikusság jellemző a stílusukra.

Tracklist:
01 Don’t Stop Can’t Stop
02 Without U
03 As soon As
04 I’m Risking My Life
05 Without U (Explorer remix)
06 Space (As soon As)

01 Don’t Stop Can’t Stop: Emlékeztek a régi 2000-es évek rapszámaira? Azokra a régi komoly, gengszteres feelingűekre? Dobjátok fel egy kis elektros, technos hangzással és megkapjátok ezt a számot. Nem rossz, középgyors tempójú dal, sok angol betéttel. Nem rossz angol betéttel (ezzel a fiúk angol tudására akar célozni – kivéve Junhot és Junsut persze X_D).
10/7.5

02 Without U: Engem meggyőztek XD. Hiába lassú, hiába szomorú, hiába komor, az mv hiába esős, színhiányos, mesterkélt (igen az X_DD), de ezzel a zongora aláfestéssel megvettek kilóra. Gyönyörű. A refrén sem rossz mikor feltuningolják elektro elemekkel, de mégiscsak a legszebb magát a zongora dallamot hallgatni, ahogy arra énekelnek a fiúk. Akkor már vajra is kenhettek volna, ha a zongoradallamból csinálnak egy introt is.
10/9

03 As soon As: A kezdés azzal a beakadt lemez beütéssel, nem a legjobb számomra. A refrénig úgy maga a dal sem igazából. De a refrén végre egy kicsit optimistábbnak tűnik, mint az eddig hallott számok a minialbumról. Vagyis igazából ez az egy pluszpontja van a dalnak. De az nagy pluszpont. (jah nem még Taec raprésze is felírható mellé)
10/8

04 I’m Risking My Life: Standart 2PM ballada rendel. Mert az minden kiadványra kell. Nem mondom, hogy rossz, sokan szeretik is, meg hát ballada nélkül nem létezik egy kiadvány se (néha 10db ballada se elég már rá…) de nekem… unalmas X_D. Mármint szeretem én a balladákat, ha annak van hangulata. Nem ilyen tingli-tanglis, amilyeneket nagggyon sokan szoktak produkálni.
10/6

05 Without U (Explorer Mix): Bébji vidát csú. Tücctücc without U disco módra. Techno és sok elektro rendel (már akinek nem volt elég az eredeti számban belőle). Számomra értékéből nem vesztett ez a szám sem sokat az eredetihez képest, csak trendivé tette úgymond a nagy dizsis hallgatóság számára is. Jah de mégis… nincs zongora kíséret -morc-…
10/7.5

06 Space (As Soon As): És igen, elérkeztünk a minialbum leggyengébb számához is. Azt hittem a ballada már megtette a magáét, de nem, jött még ez. A tökjó As soon As számot így tönkre tenni… még jó, hogy nem ez az eredeti verzió….
10/5

Összességében: A minialbum két részre osztható. Vannak az extrán jó, egyedi dalok és vannak a kommersz, remix dalok. Aki nem jött volna rá az előbbi a korong első 3 száma. Az utóbbi a mini 2. fele az utolsó 3 számmal. Visszatérésnek kicsit érdekes lett a koncepció választás, de úgylátszik a csapat már csak ebben a dark styleban fog futni. Nagyon remélem, hogy nem. Mert hát igaz, ezt is remekül csinálják, de hosszú távon nem tudnák húzni a szekeret, ha ebbe a skatulyába ragadnak. És már csak azért is, tudnak ők vidáman is énekelni. Csak engednék nekik…

Összpontszám:
10/7.5

Ayumi Hamasaki örök! Lassan ezt gondolhatnánk, látva hogy 10 évnyi munkásság és 10 stúdió album után is van még élet. Aki arra gondolna, hogy a Jpop queen csillaga leáldozóban van, nagyon téved. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az immár 11. stúdió album, melynek nagy része Angliában került felvételre, illetve egy újabb turné, az új anyag promotálására.

Az új korong a Rock’n'Roll Circus nevet kapta, utalva hangzásvilágára. Az utóbbi Next Level album bohókás elektronikus hangzása után váltottak a rockosabb, melankolikusabb, kissé keményebb dalokra, melyek közt kötelező jelleggel megbújnak a balladák és a vidámabb, poposabb számok is. Aki azt hinné, hogy egy újabb Guilty anyagot kapnánk (ugyanis annak az albumnak a hangzásvilága volt hasonló jelleggel a rock köré építve), az nagyot téved, ugyanis az itteni dalok már egy jóval érettebb énekesnőt mutatnak.

A cd maga háromféle változatban jött ki, egy normal verzióban, egy cd+dvd verzióban és egy multipack csomagban, melyben megtalálható a cd+dvd verzió, + a 2009-es turné dvd-je megtoldva egypár meglepetés ajándékkal még. Az albumhoz járó dvd-n megtalálható a korong 8 számából készült videóklipp (Sunrise, Sunset, You were…, BALLAD, Microphone, Sexy little things, Lady Dynamite, Don’t look back), és az így készült videók is.
És hogy a borítóról is beszéljek egy kicsit. A képeken használt sok piros illetve telefonfülke, egyértelműen utal Londonra, ugye ez központi szerepet játszik ennél a korongnál, illetve Ayu sapkája is mintha (de csak minthaaa) az Angliai zászlót mintázná. A normal verziós képen szegény elég furcsa fejet vág, de ez legyen a legnagyobb baj.

Tracklist:
01 THE introduction
02 Microphone
03 count down
04 Sunset ～LOVE is ALL～
05 BALLAD
06 Last Links
07 montage
08 Don’t look back
09 Jump!
10 Lady Dynamite
11 Sexy little things
12 Sunrise ～LOVE is ALL～
13 meaning of Love
14 You were…
15 RED LINE ～for TA～ [album version]

01 THE introduction: Mint minden Ayu albumon, itt is bevezetővel indítunk. Igazából egy kategóriába se tudnám besorolni a stílusát, de rock, se pop, se semmi más. Egy kis dobpergés, egy kis mariohangeffektus. A harci készültség jut erről a bevetezőről az eszembe X_D.
10/7

02 Microphone: Rögtön egy tipikus Ayu rock számmal indítunk. Zúzós és kicsit keményebb hangzású, melyet a versszakok közötti orgona dallam tesz még drámaibbá. Az átvezető rész a közepén szép lágyra sikeredett, de ettől nem veszít a dal a rockosságából. A pv hozzá Londonban készült, igen… érdekes képeket vonultat fel benne.
10/8

03 count down: Egy mellékdalocskának tekinthető szám az albumon, klip sem készült belőle és kislemez szám se volt (ilyenből elég kevés van a korongon, szám szerint 3). Egy rockballadáról van szó, melankolikus hangzással. Egy-két helyen hasonlít a Guilty számra, mondjuk számomra ez előny, hiszen azt a dalt is imádtam, így ez is megnyerő lett.
10/9

04 Sunset ～LOVE is ALL～: Rockballada után következzen egy sima, szép, lassú ballada, mely nyugodtságot sugároz és sodródik vele az ember. A dal az énekesnő 2009-es nyári kislemezén jelent meg. Dallama ugyanaz, mint a párjának (Sunrise ~LOVE is ALL~), csupán ez a lassú verziója a számnak, illetve a dalszöveg is részben változott.
10/6.5

05 BALLAD: Remélem a címből mindenkinek lejön, hogy igen, még egy ballada következik. Az énekesnő nem bánt szűkmarkúan most a balladákkal, elárasztott vele jól bennünket. Ez a dala még lassabb, mint az előző (ha ez lehetséges) és sokkal líraibb. Magát a számot egy kínai film ihlette (ne kérdezzétek a címét), de a hangulatán úgy is átjön a kissé tradicionális, keleti hangzás. A dal már kjött 2009 telén kislemezként. A klipjét pedig érdemes megnézni gyönyörű történetet mesél el és a látványvilág is csodás lett.
10/8

06 Last Links: Még mindig egy közepes tempójú rock ballada jön. Kicsit hasonlít a count downhoz, ám nem annyira rockos a hangzásvilága, sokkal könnyedebb annál. Ez a második olyan szám az albumon, melyhez nem készült klip se és kislemezszám se volt. Talán ezért is ez a szám ragadott meg a cd-n a legkevésbé.
10/6

07 montage: 2. átvezető, mely az arisztokratikus, angol viktoriánus stílust hordozza magával.
10/6

08 Don’t look back: angol arisztokratikus átvezető után áttérünk egy teljesen más stílusra, a kissé arabosabb, keletiesebb dallamokhoz (nem is értem hogy rakhatták ezt a számot azután az átvezető után X_D). Az egyik kedvenc dalom az albumon, nem túl gyors, nem is lassú és ez az arabos, keleties hangzás különlegessé teszi a számot. Nem sok ilyen dallal találkozni az énekesnő repertoárjában. A klip hozzá pedig kissé vontatott és semmi köze a dal stílusához (pedig én már vártam itt a dzsinneket meg a lámpásokat) de igen érdekes, érdemes rá 4 percet szánni (én csak úgy hívom: „A kétarcú Ayu” XD)
10/9

09 Jump!: Jöjjön a 3. és egyben utolsó átvezető, mely a gyors, vidám dalokra készít fel. Nagyon jó bulizós szám már önmagában is a dal XD.
10/8

10 Lady Dynamite: Az abszolút kedvenc szám a korongról. Elsőre így cím láttán kissé megijedtem a daltól is meg a pv-től is hogy milyen lehet, de kellemesen csalódtam. Leginkább a My name is WOMEN-hez tudnám hasonlítani mind a stílusát mind a dalszöveg mondanivalóját. A szám kicsit elektros popos hangzású, szerencsére az elektro-t annyira nem vitték túlzásba. A pv-t hozzá pedig érdemes megnézni, már csak azért is, mert nem mindennap találkozik az ember ilyen klippel XD.
10/10

11 Sexy little things: A következő gyorsabb szám, szintén különleges hangzásvilággal, mely kissé swinges és Ayu hangjával aranyosabb is egyben. A dalszöveg eléggé nőközpontú (ami számomra nagy pozitívum) és a stílusa is megnyerő. Amit sajnálok hozzá az a jellegtelen klip, mely szintén Londonban készült és a Microphone folytatásának szánták. Egyszer azonban érdemes megnézni ezt is (már csak az eleje miatt is X_D).
10/9

12 Sunrise ～LOVE is ALL～: A következő szám, szintén gyors, kissé rockosabb (persze csak leheletnyit) és igazi pozitív, nyári érzést kelt az emberben. Nem hiába, a Sunset mellett ez a szám jelent meg 2009 nyarán kislemezként az énekesnőtől. A dallama ugyanaz, mint a Sunseté, itt viszont jóval gyorsabb és pezsdítőbb, és a hangszerelés is kicsit más, illetve a dalszöveg is változott. A klip leginkább az Ayu fanok táborát akarja felvonultatni, semhogy valami történetet vagy jelentést hordozzon magában, de mint minden más Ayu pv-t, ezt is érdemes egyszer legalább megnézni.
10/7.5

13 meaning of Love: A 3. klip nélküli új albumszám is egy ballada, ám ez nélkülöz mindenféle rockosabb hangzást. Aranyos, nyugodt hangzásvilágú, sodródik vele az ember, csakúgy mint az album elején lévő Sunset számnál, viszont itt a dallam is meg az aláfestés is sokkal jobban tetszik. Kihallani belőle a zenedobozokból felcsendülő dallamot.
10/8

14 You were…: Ismét csak egy ballada, mely a 2009-es téli kislemezen jelent meg. A klip hozzá itt is számomra eléggé érthetetlen, de bizonyára megvan a jelentése itt is ^^”. Annyira nem fogott meg, tipikus Ayu ballada, a refrénnél egy kicsit rockos háttérzenével.
10/7

15 RED LINE -for TA- [album version]: A 15. és egyben utolsó dalt a fanok számára írta az énekesnő köszönetképp a támogatásukért. Ez egy nagyon szép gesztus tőle. Sokan semmilyennek és feleslegesnek tartják a dalt, számomra azonban nagyon szép, aranyos és egyben kedves. Közepes tempójú, vidám és pozitív érzetet sugároz a maga módján. A szám már megjelent kislemezként 2009 telén, az album verzió csak annyiban más, hogy a vége hosszabb lett a sok na-na-na dalolászással ^^”.
10/7.5

Az énekesnő mostani albuma számomra sok meglepetést okozott. Elsőként, hogy igencsak megritkult az átvezetők száma. Míg régebben jó 4-5db átvezető volt akár és hosszuk igencsak túllépte a 2 percét is, ez most változott. Csak 3 darab lett belőle és egyik se több 2 percnél, ráadásul a Jump!-on kívül nem is túl kiemelkedőek (legalábbis számomra). A másik meglepetés, hogy igen sok klip készült az album számaihoz, rég láttam már albumot 8 pv-vel Ayutól. Ez szintén dicsérendő, hogy ennyi munkát belefektetett a mostani anyagába. A 3. meglepetés a balladák száma, legyen akár rockos vagy csak standard lassú, akkor is sok. Hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga, számomra is-is. A Next Level után újdonság volt, mivel ott csak 3 volt jelen (vagy 2, ha szigorúan nézzük). A 4. megemlítendő dolog még az album felépítettsége. Érdekes, hogy most a lassú dalok kerültek előtérbe, nemcsak számuk miatt, de azok is került a számlistán előre az albumon. Ez pozitív dolog számomra, hiszen így nem válik ez albuma se sablonossá, nem lehet egy régebbivel se összehasonlítani. Ez pedig fontos Ayu számára is, elvégre a túlélés kulcsa a megújulás ebben a szakmában.
Összességében egy gyönyörű, változatos új albumot kaptunk Ayutól, melyben látszik, hogy rengeteg energiát és munkát fektetett. Ez pedig dicsérendő. Remélem ezután is csak ilyen jó anyagot kapunk tőle.

Értékelés:
Összesen: 10/8

Korea másodszámú cukipop lánycsapata fél évvel a második albumuk után szintén visszatért. Ahogy azt a kpop manufaktúráknál szokás, album után illően egy 3. minialbummal kezdtek, egy új stílusban, ami eléggé messze áll tőlük. Legalábbis azt hittük…

A stílust ezúttal a francia sikkességnél, keménykalapos, pálcás imagenál kell keresni. A lányok ezúttal tolvajoknak álcázták magukat (igen stílusos tolvajoknak), melyet Arsène Lupinról mintáztak. Erre is utal a minialbum címdala a Lupin (nem, nem a Harry Potteresre).

Tracklist:
01 Tasty Love
02 Lupin
03 Umbrella
04 Rollin’
05 Lonely

01 Tasty Love
Egy erősen 50-es évek nyugodtabb Rock’n'Roll hangzású dal. Aranyos, a lányok régi imagera alapulú dal, ugyanolyan semmilyen dalszöveggel, amivel a dalaik nagy része rendelkezik. Jól esik hallgatni, csak eléggé tucatszámra sikeredett. Egy-két hallgatást azért megér.
10/6.5

02 Lupin
Az a bizonyos új stílus, ami már kissé távolodik a cuki stílustól, és átmegy a sikkeségbe. Nagyjából, mint az SNSD Genie száma, csak francia stílusban. Még mindig pop számról beszélünk, ami szerencsére már nem csorog a nyáltól, és a lányok hangja is szépen illeszkedik a dalra. Amit sajnálok, az a refrén rövidsége, szerintem egyszeri ismétléssel még jobb lehetett volna a dal, mert hát valljuk be, a refrén a csúcspontja a dalnak. Maguk az éneklés részek nem sokak, néhány helyen sokáig csak a háttérzenét hallani. Ennek ellenére pozitív változás ez a Kara részéről. Jah és igen… az mv ilyenkor még mindig nem jött ki…
10/9

03 Umbrella
Mondanám, hogy a minialbum legrosszabb száma, de nem. Van még ennél rosszabb rajta. Még semmilyenebb, mint a Tasty Love, andalgó kis pop dalocska. A refrén az ami itt is említésre méltó, a többi nagyon nem. Tipikus mellék Kara dal…
10/5

04 Rollin’
Ugyanolyan, mint az Umbrella, annyi különbséggel, hogy ez érdekes módon tetszik XD. Szintén aranyosabb dal, csak itt a lányok hangja jobban illeszkedik a dalra szintén és vidámabb is az előzőnél. A szöveg még mindig ugyanolyan kis együgyű, mint a többié, de tőlük nem is kell várni világmegváltó elgondolkodtató dalszövegeket.
10/7

05 Lonely
Ez az a dal, amit egyszeri hallgatás után jól el is süllyesztettem a vinyóm mélyére. Mivel ballada, nem is várok tőle sok mindent, de azért ennél mégiscsak többet ki lehetett volna hozni.
10/4

Amit sajnálok, hogy ezzel a dallal se sikerült a Karanak nagyon eltávolodnia a stílusától. Egyedüli meglepetést csak a Lupin okozott, pedig más típusú számoknál is kíváncsi lennék rájuk hogy bizonyítanak. Viszont így ezzel még mindig ugyanaz a kis cukipop csapat maradt a szememben, aki eddig volt. Mert „If you wanna pretty, every wanna pretty~”

Összesen: 10/6

Majd egy teljes év telt el, hogy utoljára a fiúk kislemezt adtak volna ki. 2009 nyaráig végigvitték a turnéjukat, majd jött a nagy fekete lyuk és benyelte a fiúkat, semmit nem lehetett hallani róluk. Most azonban kezd változni a helyzet, hisz Jinnek most megy a mozikban a Bandage filmje, emellett első szóló koncertjét is megtartotta, Kame meg a most téli sorozatával, a Yamato Nadeshiko Shichi Hengével van elfoglalva. A többiek sajnos mint mindig háttérbe vannak szorulva, de azért Junno megtalálta a hidrogén szőke hajfestéket a boltban és próba szerencse alapon kipróbálta XD

A borítókkal nekem nincs semmi bajom. Amin külön rubrikákba kerülte kerültek a fiúk az kifejezetten tetszik, de a többivel sincs problémám. Nem túl feltűnő, szép letisztult hatása van (nem egy LIPS borító az fix)

Tracklist:
01 Love yourself ~Kimi ga Kirai na Kimi ga Suki~
02 THE D-MOTION
03 HEART BEAT
03 Aishite Iru Kara (Kamenashi Kazuya)
03 A PAGE (Akanishi Jin)
04 Love yourself ~Kimi ga Kirai na Kimi ga Suki~ [instrumental]
05 THE D-MOTION [instrumental]
06 HEART BEAT [instrumental]
megjegyzés: Mivel több változatban jött ki a kislemez, ezért minden verzióra más dal került fel 3. számként.

01 Love yourself ~Kimi ga Kirai na Kimi ga Suki~: Egy középgyors tempójú, kissé latinos hangzású mondhatni, andalgó dal. Kellemes hallgatni. Kame új doramajahoz készült, openingként hallani is lehet a sorozatban rendszeresen. Nem a megszokott hangzás, nincs benne rockos vonal, semmi gyors, erős ritmus, egyszerűen csak szép. A klip hozzá elég semmitmondó nekem, de nem látok bele a rendező fejébe, biztos akart ő valami értelmet adni neki…
10/8

02 THE D-MOTION: A másik nem KAT-TUN-os hangzású szám. Ha azt mondom elektropop… eltudjátok a fiúkat képzelni olyan stílusban? Pedig ez az XD. Én örülök neki, elvégre ezáltal nem lesznek a fiúk sem beskatulyázva, mert az ilyen dalaik csak színesítik a repertoárjukat. A hangtorzítások néhol igen érdekesek lettek, de meg lehet szokni. A klipje szintén csak közepes lett, ebben sem táncolnak valami húdesokat, és az sem tetszik, hogy Jin kezében ott a cigi. De mint mondtam én aztán végképp nem látok bele a rendező fejébe, csak tudja mit csinál. A dalra meg első hallgatásra azt hittem, hogy valami japán Big Bang szám X_D
10/8.5

03 HEART BEAT: A 2PM a heartbeat szomorú oldalát értelmezte az első albumán, amin is van egy ugyanilyen címet viselő szám, a KAT-TUN ennek a szónak a szép oldalát mutatja meg. Aranyos közepes tempójú dal, szintén sok hegedűvel (mint a 2PM számban). Kellemes hallgatni, jobb kedve lesz tőle az embernek. Szerencsére a vidámságot nem vitték túlzásba, így nem lett a dalból sem egy nagy bohóckodás. Szeretném ha élőben is előadnák valahol majd ezt a dalukat.
10/8

04 Aishite Iru Kara (Kamenashi Kazuya): Kame új szólószáma is felkerült a mostani kislemezre. Szép, lassú szám, egyedül az a bajom, hogy Kame szólójának a többsége ilyen. Nagyon megörültem mikor az 1582 számánál elment egy másik irányba, kár volt visszatérnie az andalgó balladákhoz. Ennek ellenére érdemes meghallgatni, már csak azért is, mert nagy részben csak egy zongora meg egy kis hegedű kíséri Kamet.
10/7

05 A PAGE (Akanishi Jin): A másik szólószám pedig most Jintől került fel a singlere. És megint teljes angol nyelvű szöveggel. Az biztos, hogy Jin jól tud angolul, csak ahogy észrevettem nem szívesen mutatja meg élőben a tudását. Amúgy nekem a szám kissé egy Lovejuice meg egy care keveréke lett, talán a hangulata miatt. Eléggé komor, olyan… megfoghatatlan. Ennek ellenére tetszik XD.
10/7.5

Az biztos, hogy ez a kislemez nem a megszokott KAT-TUN hangzást adja. Semmi rockos, durr bele szám ami a csapathoz jellemző, ehelyett kapunk egy szép közepes tempójú meg egy elektropop számot. Nekem tetszik ez az új stílus, de azért remélem visszatérnek majd a saját stílusukhoz is (mondjuk ettől nem félek).
Összességében: 10/7.5

megjelenés: 2010. 01. 28.

Dél-Korea jelenlegi első számú lánycsapata hivatalosan is visszatért több mint félévnyi szünet után. Első albumuk 2007 novemberében jelent meg, több mint két évre rá viszont már esedékes volt egy 2. album is. Az album megjelenését illetően is sok pletyka merült fel, pláne a megjelenési időpontját tekintve. Végül 2010 január végére lett véglegesítve az időpont.

A borítónak ne dőljön be senki, nem szól a korongból végig a 80-as évek tipikus dallamai, és a lányok sem csaptak fel hippinek, pláne nem mutogatnak peace jelet tánc közben. Ha már itt tartunk sok kapcsolatot nem is nagyon látok a borító képe és az album imázsa között, de hát a készítők csak okosabbak, tudják mit csinálnak.

Tracklist:
01 Oh!
02. Show! Show! Show!
03 Fun & Fun (Sweet Talking Baby)
04 I Want to Dream With You (Forever)
05 Let’s Laugh (Be Happy)
06 Martian Virus (Boys & Girls) (feat. Key of SHINee)
07 Caramel Coffee (Talk To Me)
08 Star Star Star (☆★☆)
09 Unconditional Happy Ending (Stick Wit U)
10 Thinking Only of Good Things (Day By Day)
11 Gee
12 Tell Me Your Wish (Genie)

01 Oh!
Csapjunk bele a lecsóba, újdonság a lányoktól, elektropopos vidám szám~. A stílusa hozza a megszokott aranyosságot a lányoktól amit feldob az elektropopos háttérzene. Hiába újdonság ez tőlük, nekem olyan érzésem van mintha ilyet már hallottam volna tőlük. Mindenesetre ez lett az album főszáma, így ezt is promotálja most a csapat. A klip koncepciója az amerikaiaknál oly népszerű szurkolólányos imázs, pompommal és minden egyéb finomsággal. Ehhez jön hozzá a koreográfia, amit (főleg a refrén részénél) ismét nem lesz nehéz elsajátítania a koreai népnek, így kedvükre ohoh-zhatnak míg világ a világ.
10/8

02 Show! Show! Show!
Kellemes meglepetés, azt hinné az ember a lányok csak vidám, happy számokat tudnak énekelni, azonban végre itt egy kicsit nőiesebb szám is. Kísérletezgettek már korábban is ebben a stílusban (lásd: Genie, Chocolate Love) és örülök neki, hogy nem hagytak fel vele. A szám közepes tempójú és mint mondtam nőies. Nagyon.
10/8

03 Fun & Fun (Sweet Talking Baby)
A dal egy jól ismert klasszikus zenével kezdődik (mely most nem jut eszembe, enyje), de utána rögtön elcsípünk egy dalt a lányok jól ismert stílusából. Nem azt mondom hogy ez rossz, hisz ez az aranyosság az eredeti stílusuk és hiába szólt az 1. albumukból szinte csak az, mert biza ide is kell belőle. Egy pár. De nem kell túlzásba vinni. Szerencsére nem is vitték. Amúgy meg erős Kissing you érzésem van a dallal kapcsolatban, de hát én azt is szeretem. Ennyi X).
10/7

04 I Want to Dream With You (Forever)
Hogy bemutassák a csapat sokoldalúságát a lassú dalok is szerepet kaptak a korongon, szerencsére nem olyan sokat, ami jellemző a legtöbb koreai albumra. Szerintem a legszebb szám az albumon, személyes kedvencem. És akárki akármit mond a lányok hangjaira, az itt bizony megbizonyosodhat afelől… hogy a rosszindulatú megjegyzéseknek semmi alapjuk nincs.
10/8.5

05 Let’s Laugh (Be Happy)
Majdnem a legbugyutácskább szám, egyedül csak a 9-es tudja lekörözni ebben X_D. De ahogy szokták mondani: hiába gagyi ha az ember nem tudja kiverni a fejéből. Ennél is ez a helyzet, egyszerűen benne marad az ember fejébe és beférkőzik az ember agyába na meg a szívébe hogy megszeresse. Mellesleg megjegyezném, hogy a dalok két címet is kaptak. A zárójelben lévő az angol cím, míg a normális a koreai. Gondoltak a külföldi fanokra is ahogy levettem ebből X).
10/8

06 Martian Virus (Boys & Girls) (feat. Key of SHINee)
Még egy személyes kedvencem több okból is. Ismét a nőies stílus kerül előtérbe, középtempójú dal, melyet shoppingolás közben hallgatnék a legszivesebben (X_D). Na meg az sem egy kihagyható ok, hogy a SHINee együttes tagja, Key adta a hangját a számhoz egy pár sor erejéig. Sajnos igen kevés sor erejéig, szám szerint 4-ig…
10/9

07 Caramel Coffee (Talk To Me)
Ismét egy eddig nem megszokott stílus a lányoktól. Kicsit jazzes, nyugodt kellemes hangzású lassabb szám, melyet ahogy a cím is mutatja, egy kávézóban vagy teázóban lenne igazán hangulatos hallgatni. Kicsit ki is lóg műfaja miatt a számok közül számomra, de ettől függetlenül nem rossz.
10/6

08 Star Star Star (☆★☆)
Leglassabb szám a korongon, erősen balladás jelleggel. A háttérzene szinte csak zongorából és hegedűkből áll, ez teszi különlegessé. A refrén igazán gyönyörűre sikeredett. Első hangzásra kicsit üresnek tűnhet a többi szám élettelisségével és vidámságával szemben, de itt pont ez az üresség teszi széppé a dalt.
10/9

09 Unconditional Happy Ending (Stick Wit U)
A már korábban említett 9-es szám. Mint mondtam szerintem a legbugyutább, hasonlít a tipikus animés-vidámos japán számokra. Ennek ellenére tetszik XD.
10/6.5

10 Thinking Only of Good Things (Day By Day)
Kissé dühös vagyok. Ezt a számot ugyanis a lányok már felénekelték 2008-ban, akkor egy OST-hoz készült, de ezek szerint ide is felhasználták. Nem épp ez a kedvenc ost számom tőlük, ennél jobbat is énekeltek már. De ők tudják melyiket rakják az albumra (ennyi erővel rakták volna fel inkább a Chocolate Love számukat…). Közepes tempójú, nyugodtabb dalról van szó, hasonlít a Caramel Coffeehoz csak kicsit visszafogottabb stílusban. A refrén kellemesen hat és könnyű megjegyezni.
10/6

11 Gee
2009-es, 1. minialbumjukon szereplő főszám, mely robbanásszerűen tőrt be az országba és végigsöpört mint egy hurrikán a népességen. A koreográfiája világhírű lett, öreg, fiatal, nő, férfi, mindenki eltáncolja ha meghallja a számot. A csapat ezzel a számmal lett igazán híres. Ez képviseli leginkább a stílusukat, azt a tipikus aranyosságot, melyre az Oh! számuk is hajaz. Sokak szerint a Gee méltó utódja lesz az új dal. Majd meglátjuk.
10/7.5

12 Tell Me Your Wish (Genie)
2. minialbumon szereplő főszám 2009-ből. Itt jelent meg először náluk a nőies stílus és itt szerettem meg végképp őket. A kedvenc számom az együttes repertoárjából. Nem olyan gyors, mint egy Gee, de ezt észre se veszi az ember hallgatás közben. A számhoz tartozó military koncepció meg aztán végképp tökéletessé tette számomra a dalt. Na meg a koreográfiája is, mely igaz nem lett olyan híres mint a Gee-jé, de részleteket így is tud a lakosság belőle levágni helyben akár.
10/10

A 2. teljes albumra több mint két évet kellett várni. Én azt mondom megérte. Nem egy összekapkodott, gyenge albumot kaptunk, melyből alig marad meg valami lényeges, hanem minden számnak megvan a maga stílusa és a cd is így sokszínű, változatos lett. Kevésnek tűnhet a 12 szám, főleg ha azt nézzük, hogy 3 számot már korábban kiadtak, mégis hallgatva őket eszembe nem jutna, hogy még rakhattak volna fel pár dalt. A lányok eddigi legjobb anyagához van szerencsénk és remélem ezt következőleg ismét felül tudják múlni.

Összesen: 10/8
(elvakult SNSD fanként: 10/10)

Egy hónapja jelent meg Korea egyik légnépszerű együttesének 1. teljes albuma. Az öröm keserédes, hisz ezelőtt történt szeptemberben, hogy az együttesnek meg kellett válnia szeretett vezetőjétől és tagjától, Park Jaebomtól, emlékezetes botránya miatt. Ebbe most nem mennék bele, mivel ez egy cd elemzős blog, szóval véleménykifejtéseket máshol mondok.

Az album nem hiába kapta az 1:59PM nevet. A rajongók így hívják az együttest most, hogy nincs velük Jay, hiszen így nem egész 2PM a csapat. Az egész albumot átjárja egy keserédes, melankolikus hangulat, melyről érezhető, hogy kiált a hiányzó tag után. Az album borítóján semmi különösebb érdekesség nincs, talán csak annyi, hogy igazodik a dalok hangulatához.

Tracklist:

01 My Heart
02 Heartbeat
03 Tired of Waiting
04 I Was Crazy About You
05 Gimme the light
06 Back 2U
07 All night long
08 Heartbeat (Red Light Mix)
09 10 out 10
10 Only you (Acoustic Mix)
11 Again & Again
12 Hate You (Lounge mix)
13 Don’t Know If She Might Come Back (Bossa nova mix)

A dallista elég ”japánosra” sikeredett. Elvégre nem csak új dalokkal dolgozik, hanem ügyesen felhasználja az eddig megjelent minialbum dalokat. Ügyes marketing húzás, hisz így a kiadó is boldog, hogy megspórolta pár felvétel árát és a fanok is örülnek, hogy nem kell több kiadványt megvennie egy bironyos dalért. Mármint boldog lenne, csakhogy itt a régi dalok többsége remix formába került fel, ami azért kicsit változtat a helyzeten. A nyolcas, Heartbeat remix az úgymond vízválasztó, mivel azután csak régi dalokkal dolgozik a korong. A 10/10, Only You az első minialbumról származik, míg az Again & Again, Hate You és a Don’t Know If She Might Come Back a 2. minialbumról való.

01 My Heart
Stílusos bevezetővel indítunk, Taecyeon oszlopos tag beszédével megspékelve. A zongora aláfestés megnyerő, míg a hozzácsapott lélegeztetőcső hangja rásegít a hangulat megteremtéséhez.
10/7

02 Heartbeat

Lélegeztetőcső helyett szívdobogást kapunk és a zongora is lecserélődik hegedűkre. Az album fő promószáma, melyhez klip is készült. A klip igazodik a dal hangulatához, melankolikus mint maga a szám, ám nekem semmi újat nem mutat. A koreográfia néhol vicces (zombitánc, pompom alakzat), de ezt a kis apróságot elnézve remek, precíz munka. Ami érdekessé teszi számomra ezt a dalt az a felépítése. Itt nem a jól megszokott vers-refrén-vers-refrén-rap átvezető-refrén felépítést kapjuk, hanem rap-vers-refrén-vers-refrén-átvezető felépítést.
10/7.5

03 Tired of Waiting

Érdekes patahangokkal kezdődik a szám, mely megadja előre a ritmust, ám ne vidám számra számítsunk, mert abból bizony elég vérszegény az album felhozatala. Ennek ellenére az aláfestés sokat dob a dalon, a refrént elég jól felturbózza. A dallam is egész kedvelhető. Nah és persze nem maradhat el a szám közepén a kötelező Taec rap.
10/7.5

04 I Was Crazy About You

Az új dalok közül az abszolút kedvenc. Megint zongora bevezetőt kapunk, de nem laposodunk el, mert a dobok és az aláfestés feszes ritmust adnak neki. A zongora leginkább csak a melankolikus érzés megtartásához kell. Merthogy hiába jó a ritmus meg a tempó ennek ellenére a lassabb számok közé sorolnám. És áldjuk Ok Taecyeon nevét amint előadja az eddigi legjobb rap átvezetőt amit valaha hallottam. Zseniális, mind az énekes részéről, mind az ügyes hangzenészek részéről a tökéletes háttérzene miatt.
10/8.5

05 Gimme the light

Ha létezne ilyen dalkategória, hogy cool lassú számok, biztos ide helyezném e szerzeményt. Lassú szám, de egy kis erőt adó ritmust kapunk a háttérzenének köszönhetően, amit csak köszönni tudok. Talán a legjobban tetsző szám a lassú dalok közül.
10/8

06 Back 2U

Volt már zongoránk, hegedűnk, most kapunk gitárt (amit ég fogunk kapni eleget). Később persze felspékelik a számot, azonban ezt már tényleg lassú dalnak nevezném. Különösebben nem fog meg.
10/7

07 All night long

És még egy lassú szám. Ami sosem elég egy koreai albumon, mert hát abból sok kell. Sem a hangulat, sem a dallam, sem a háttérzene nem fog meg különösen. Ez van.
10/6

08 Heartbeat (Red Light Mix)

Mint Sunnie kollégám megemlítette anno az ő elemzésében, ha nem jön be neked a hegedűs hartbít, nesze neked zongorával. Nekem mindkét verzió tetszik, talán kicsivel az eredeti jobb, ami betudható annak, hogy mindenhol most ugye azzal szerepelnek, így jobban be is ivódik a fülembe.
10/7.5

09 10/10

A fiúk debüt száma, mellyel berobbantak a köztudatba, nem is akárhogy. Talán az album legvidámabb, legoptimistább száma, kicsit sajnálom, hogy csak egy ilyen található. Ami érdekesség itt, hogy az aláfestést keveslem, kissé üressé teszi a dalt, ennek ellenére abszolút kedvenc. Aki pedig visszasírja a jelenleg Seattleba száműzött tagot, az ebben a számban (mint ahogy mostantól a többiben is) hallgathatja továbbra is, ugyanis nem volt oly szőrösszívű a kiadó, hogy újra felvegye ezt a számot a maradék taggal.
10/9

10 Only you (Acoustic Mix)

Az Only You a 10/10-vel egyetemben az 1. minialbumon található, ám itt megspékelve megkapjuk még egyszer. Jobban mondva nem megspékelve, hanem leegyszerűsítve, mivel itt az egyetlen kíséret egy akusztikus gitár. Valakinek bejön, valakinek nem, mindenesetre nálam sose tartozott a kedvenc hangszereim közé az akusztikus gitár.
10/6

11 Again & Again

Ezév első felében megjelent 2. minialbum főszáma, alias egenendegenendegenendegen~. Megint egy lassabb szám, bárki bármit is mond, nálam ez annak számít. A dal nem zökkenti ki az album hangulatát, ugyanúgy viszi tovább a szomorkás érzést. De ez ennek a számnak jól is áll. A klip hozzá sokat segít a dal szövegének megértéséhez, a koreográfia meg szintúgy pirospont (bár semelyik se múlja felül a 10/10-ét).
10/7

12 Hate You (Lounge mix)

Akit érdekel a dal eredeti verziója, meghallgathatja a 2. minialbumon ugyanis ott foglal helyett. A 10/10 mellett egy másik gyorsabb szám, bár az eredetije már nem annyira az. Mindenesetre erre a verzióra jót lehet bulizni.
10/8

13 Don’t Know If She Might Come Back (Bossa nova mix)

Búcsúzóul még egy lassú remix a 2. minialbumról, mely őszintén annyira nem fogott meg, hogy nem is emlékeztem, hogy lenne e a fiúknak ilyen számuk (my bad~). Hangulatos befejezése az albumnak, teázgatás közbe igazán jólesne hallgatni.
10/6

Összességében kissé csalódott vagyok. De ez amolyan gyermeki dacosság, hisz remekül megszerkesztet, jó koncepcióval ellátott albumot kaptunk, mely profi munkára utal. Egyedül azt sajnálom, hogy nem került fel több vidámabb, gyorsabb dal, de talán akkor oda lenne, a szomorkás hangulatnak is.

Összességében: 10/7

megjelenés: 2009. 07. 30.

A lányok 2009. július 30-én jelentették meg második teljes albumukat, egy full album és két minialbum után. A korong címe Revolution lett, talán nem kell magyaráznom miért. Nos, ez a revolution érzés mindenesetre engem nem fogott meg a számok alapján.

A borító szép, stílusos lett, de semmi biztos koncepciója nincs, úgy lóg a levegőben. Az albumot viszont két változatban is piacra dobták, ami elég meglepő a koreai piacot nézve. Az egyik a szimpla pénztárcakímélőbb cd változat, míg a másikat feldobták egy 60 oldalas photobookkal meg egy dvd-vel is azoknak, akik a lányokat is szeretik nézni. Ennek buktatója, hogy a borítón egy lány sincs.

Tracklist:
01 Mister
02 Wanna
03 Magic
04 Secretly, Secretly
05 Let It Go
06 Take A Bow
07 Aha
08 Same Heart
09 Wanna (Instrumental)
10 Magic (Instrumental)

Ránézek a tracklistre és jobb esetben nem egy albumot látok magam előtt, hanem egy minialbumot. 8 dal elég kevés országban elegendő egy teljes album kiadásához, az meg, hogy hozzá csaptunk 2 instrumentalt, eléggé szánalmas húzás számomra. Mindegy, ez a Kara stílus, el kell nézni.

01 Mister
A fene se gondolta volna, hogy mikor először hallgatja ezt a dalt, sikeresebb lesz, mint maga a promo szám a Wanna. Bár ki tudja lehet ezt tervezték alapjába véve a főszámnak. Akkor viszont nem értem a Wanna mv-t meg a felhajtást előtte. Mindenesetre a Mister egy fokkal tényleg jobb, mint az előbb emlegetett szerzemény. Egy lehetnyi fokkal. Mint mondtam hiányolom belőle a stílust. A tánckoreográfia meg igen nagy népszerűségre tett szert a férfiak körében (fenékdance cool), ez szép húzás volt.
10/7

02 Wanna
Az eredetileg promora szánt dal? Ki tudja, mindenesetre biztos, hogy ehhez a számhoz készült mv és ezt a számot is kezdték el először előadni a lányok zenei műsorokban. A hangszerelésben érzek némi retrot és szívesebben is hallgatom, mint a Mistert. Azonban a népnek az ”úr” kell, így hát a nép megkapja.
10/8

03 Magic
Lassabb szerzemény, mely sosem hiányozhat egy koreai albumról. SOHA. Ha gyász van és vidámság kell akkor se! Sírnia kell az embernek, ez van. Már nem mintha ez a dal sírva fakasztaná az embert. Aranyos, andalgósabb, de nem megyek vele sokra.
10/7

04 Secretly, Secretly
Igen még egy lassabb szám. Ugyanolyan andalgós stílus, mint a Magic, azonban az jobban tetszik nekem. Úgy semmi sem fog meg ebben a dalban sem igazán. A Magicban legelább ott volt a dallam. Itt még az se jön be.
10/6

05 Let It Go
Feléledünk, igen! Sejtelmes indítás, erős, nyomott vokál, ez tetszik. Stílusos refrén és az aláfestés dallama is illik a hangszereléshez. Végre van lehetőségük a lányoknak ismét kiereszteni a hangjukat. Talán a legjobb dal az albumról, de mégsem kedvenc.
10/9

06 Take A Bow

Akárki akármit mond, nekem ez a dal karácsonyi XD. Csak elég a dallamra figyelni. Fogalmam sincs melyik számra hasonlít a refrén, de valamelyikre tuti. Aranyos, gyorsabb dalocska, elhallgatja az ember lánya. Erre a számra fogok tortát sütni, már tudom.
10/8

07 Aha
Oh my favorite. Elég bugyutácska dal, egyszerű refrénnel, mégis ha százszor nem hallgattam meg, akkor egyszer se. Ez van. Amortizáljuk a fan agyát ilyenekkel, úgyis beeszi XD. Hasonló stílus, még a Take a bow, azonban ezt még húsvétkor se ajánlanám senkinek se, nem jönne ki belőle jól senki.
10/9.5

08 Same Heart
Egy kicsit rockosabb szám. Na nem kell félni, messze vagyunk mi még itt a normális rocktól, ez amolyan bubblegum rock. Ennek a dalnak az érdekessége, hogy ez jóval az album megjelenése előtt kijött, azzal a pletykával, hogy egy új minialbum promoszáma lesz. Nos, majdnem bejött. Hosszútávon ezt se tudom hallgatni.

10/7

Összességében az albummal nem vagyok igazán kibékülve. Nem érzek semmi stílust a levegőben. Próbál a cutie girl szerepben maradni, egy kis sexységgel meg határozottsággal, viszont tekintve az együttes imidzsét ez igen ellent mond egymásnak. Kicsit okosabb koncepció vállalást várnék a jövőben, ha már a dalok nagy többsége sem ragad magával.

Összességében: 10/7

Hoztam nektek egy újabb elemzést. Ayutól, mert őt nagyon szeretjük. Sorban a 10. stúdió albuma, a NEXT LEVEL 2009 március 25-én került a boltok polcaira. Ezúttal az album stílusa nagyban az elektro felé húz el, míg a Guiltynél, a 9. albumnál inkább a rock került előtérbe.

Az albumhoz 2 kislemez és összesen 6 videóklip jött ki. Ezt meglehetősen kevésnek tartom, de ha jól tudom, a munkálatok sem tartottak sokáig. Legalábbis a stúdiómunkák nem. Az album 4 féle változatban jelent meg, egy szimpla cd-s, egy cd+dvd-s (a dvd-n az albumhoz tartozó pv-k találhatóak), 2cd+dvd-s (a bónusz cd-n, az énekesnő 2008-2009-es Countdown koncertjéből hallható egy-két felvétel), illetve most először egy USB pendrive kiszerelés is napvilágot látott. A borítók sok ember tetszését nem nyerték el, az enyémet se igazán, mégis illik a cd hangulatához és stílusához.

Tracklist:
01 Bridge to the sky
02 NEXT LEVEL
03 Disco-munication
04 EnergizE
05 Sparkl
06 rollin
07 GREEN
08 Load of the SHUGYO
09 identity
10 Rule
11 LOVE ’n’ HATE
12 Pieces of SEVEN
13 Days
14 Curtain Call

01 Bridge to the sky: Ayu lemezekhez híven bevezetővel indítunk. Viszont az előző két albumhoz viszonyítva, itt már nem egy teljes komplett kisdalocskát kapunk, hanem csak egy két vokállal megtűzdelt zenei dallamot. Kísértetiesen hasonlít a Rainbow beli átvezető dalokhoz.

02 NEXT LEVEL: Egy könnyedebb poposabb dal, kitűnő nyárias hangzással. Számomra tökéletes kezdése az albumnak, felszabadul tőle az ember. Különlegességnek tudható be, hogy ezúttal az album címadó dalából készült klip, mely Ayura egyáltalán nem jellemző. Ezzel is mutatni szeretné, hogy ezzel az albummal valóban a következő szintre lép.

03 Disco-munication: Egy kis bevezető könnyedség után lépjünk tovább, magára az album fő részére az elektro dalokhoz. Ezzel a kis átvezetővel kapjuk meg a hangulatot hozzá. Maga a dal, leginkább egy régi, Mario-beli videójáték hangeffektekkel teletűzdelt háttérzenének felel meg, Ayu nyögéseivel megtoldva.

04 EnergizE: Egy könnyedebb elektromos hangeffektekkel megtűzdelt rock n’ roll dalocska. Amikért én élek halok! Imádom ezt a műfajt, ergo még egy tökéletes, kedvenc szám az albumról. A refrénre előjönnek a rockosabb hangszerek is, de amúgy a versszakoknál megmarad a kissé üres hangzás.

05 Sparkle: Egy kis váltással máris átcsúsztunk az egyik tényleges elektropopos dalra. Gyors tempójú szám, az embert önkéntelen is magával ragadja. Leginkább az I am… albumához tartozó Naturally és Connected számhoz tudnám hasonlítani. Mikor is Ayu szintén az elektropopos dalokkal kísérletezett. Másik érdekesség, hogy kislemez szám, mely 2009. február 25-én jelent meg. Mégis klipet csak utólag kapott, az album megjelenése előtt. Sokan nagyon jónak tartják a klipet, hát nekem nem igazán jött be…

06 rollin’: Továbbpörgetve ismét egy elektropopos számba ütközünk, mely nem szokványosan kezdődik. Ez először kicsit meglep és bíztat, hogy csak nem lesz olyan rossz ez a dal, de sajnos, alig különbözik az előző Sparkle számtól. A hangulat is hasonló, talán a tempója lassabb egy kicsit, de ugyanúgy gyorsnak mondható. Ennél igazán jobbat is tud Ayu.

07 GREEN: Ayu karácsonyi kislemezének egyik számával haladunk tovább, mely nem a tél hangulatával köszönt vissza nekünk, hanem inkább a keleties, kínai hangzás felé visz el minket. Maga a dal lassú, a tempója mégis lendületes. Igazi különlegesség az énekesnőtől, nem mindennap rukkol elő ilyen dallal. Talán a (miss)understood albumon található will című számhoz hasonlít egy kissé. Maga a dal pv-je is Kínába vezet el minket a 80-as évek bár hangulatához. Nem hiába, hiszen a videót is Hongkongban forgatták.

08 Load of the SHUGYO: Ismét elérkeztünk egy átvezetőhöz, mely a rockosabb dalokhoz teremti meg az alaphangulatot. Szinte kötelező jelleggel jelennek meg mindig ilyen számok az énekesnőtől, ez már megszokott. Maga az átvezető alig másfél perces, és Ayu hangját sem hallani benne. Ennél már sikerült jobb dalt is összehozni.

09 identity: Szintén egy kicsit a régi időkre visszatekintő rockosabb szám. Talán a decision és a 1LOVE keveréke lehetne hangzásilag. Számomra kedves, hiszen hangulatos szám, még sem érzem elég jónak. Viszont pluszpontot érdemel az átvezető rész miatt, mivel az fenomenális lett. Olyan igazi erezd el a hajam hangulatú.

10 Rule: Ez is rockosabb szám, viszont itt kétség kívül a gitár nagy szerepet kap. Szinte alig van olyan rész, ahol nem játszana erőteljesen benne. Talán hívhatnánk Ayu keményrocknak? XD Mindenesetre a dal maga 2009 februárjában jött ki kislemezen a Sparkle mellett. A klip nekem nem igazán nyerte el a tetszésem, hiszen egy jó táncikáláson kívül nagyon nem szól másról. Viszont Ayu repertoárjából ez egy eléggé fontos dal. Ugyanis a 2009-es Dragonball amerikai mozifilm hivatalos dala lett.

11 LOVE ’n’ HATE: Ismét elérkeztünk egy rockosabb számhoz, azonban itt nem csak az dominál. Itt előtör Ayuból bőven az a kakkoiiság, de mégis valahogy máshogyan, ahogy például egy rock számban. Mondhatom úgy, hogy…. Sexiség? XD Mindegy, a lényeg, hogy ez egy új stílus szerintem még Ayu számára is, legalábbis még nem találkoztam ilyen dallal tőle. Nem rossz mellékesen, jó és hallgatható.

12 Pieces of SEVEN: Ha valaki szemfülesen olvasta eddig az elemzést annak feltűnhet valami. Valaminek a hiánya. Az énekesnő ugyanis nem csak a rock dalairól ismert, hanem gyönyörű balladáiról is. És eddig az albumon még csak 1 darab lassú számról adtam tudomást. Vagyis ez az átvezető bizony a lassú dalokhoz készült. Legalábbis az eleje. A dal vége eléggé gyors, és rockos lett, ami szép és jó, és illik is a számhoz, de nem értem, hogy jönnek ide a lassú dalok…

13 Days: Az énekesnő, a már korábban említett decemberi kislemezéhez készített másik dala a Green mellett. Tipikus lassú, kicsit talán már unalmas is, viszont hamisítatlan téli hangulatú. Viszont hátránynak felhoznám azt is, hogy elég egyszerű is lett. Aranyos, kedves, de ennyi. A klip hozzá is olyan, mint a szám. Aranyos, kedves történettel bír.

14 Curtain Call: A legkülönlegesebb lassú szám az albumról. Gyönyörű dal, egy szál zongora kísérettel. Ayu hangja itt gyönyörűen kiérződik és itt hallani is, ahogy a különböző érzéseket beleviszi a dallamba. A számot sokan tartják a Jewel és az Untitled dal keverékének. Minden esetre gyönyörű befejezése ez az albumnak.

Értékelés: 7/10

Kedvenc számok:
NEXT LEVEL
EnergizE
GREEN
Curtain Call