KAT-TUN – NO MORE PAIИ

Megjelenés: 2010. 06. 16.

Úgy látszik a KAT-TUN tagjának, Akanishi Jinnek nem volt elég egy féléves kiruccanás 2006-ban Amerikába, ő ismét meg szerette volna ejteni ezt az utat. Az együttes többi tagja pedig rábólintott, mert hát még mindig egy szabad országban élünk csak. Igaz a fanok erről előszeretettel elfeledkeznek. Nah de ha jelenleg csak 5 aktív tagja is van a csapatnak (októberig Jin nélkül), ez nem szegi kedvüket abban, hogy előrukkoljanak egy -immár- 5. albummal. És őszintén mondom a nagyon nyivákoló Jin fanoknak: pozitív dolog ebben, hogy a többi elnyomott 4 tag (Kame kivételével, aki ugye sose volt elnyomva) sokkal jobban tudott érvényesülni a felszabadult hely által.

Az album megjelenési időpontja remek az iskolába járó rajongóknak, legalább lesz mit hallgatniuk egész nyári szünetük alatt, és jól indulhat így a vakációjuk. Amiért szerencsétlen az időpont, azt mindenképp a foci vb számlájára lehet írni, mert az eladások hát… nem kicsit fognak ebben az 1 hónapban csökkenni. Legalábbis az előrejelzések szerint. A korong két változatban jött ki regular és limited verzióban. A limited verzión található 13 szám, + egy dvd az új No More Pain számuk klipjével és annak making ofjával. A regular verzión 14 szám van dvd nélkül. Mindenki döntse el, kinek melyik érné meg jobban. Az albumon most helyet kaptak a tagok saját szólószámai is, csakúgy mint az előző 4. albumnál. A borítók eléggé eltérő stílusúak lettek, míg a limited verzióé szép világos, pozitív kicsengést ad, addig a regular verziójé a kissé fakóbb színvilággal melankóliát sugall. Én mindezek ellenére a regularéra adom a voksom, már csak a lovak miatt is :3.

Tracklist:
01 NO MORE PAIN
02 Love yourself -Kimi ga Kirai na Kimi ga Suki-
03 FARAWAY
04 THE D-MOTION
05 RIGHT NOW
06 ROCKIN’ ALL NITE
07 Going!
08 SWEET (Kamenashi Kazuya solo)
09 LOVE MUSIC (Taguchi Junnosuke solo)
10 MAKE U WET -CHAPTER 2- (Tanaka Koki solo)
11 RABBIT OR WOLF? (Ueda Tatsuya solo)
12 FILM (Nakamaru Yuichi solo)
13 PROMISE SONG
14 HELLO

01 NO MORE PAIN: Nem hagyják a fiúk a véletlenre. Mostani céljuk, hogy megmutassák Jin nélkül is egy ízig-vérig remek banda és habár ő jelenleg nincs is velük, ez nem jelenti azt, hogy vége lenne a csapatnak. És azt kell mondanom ez 100%-ban meg is mutatkozik. Teljesen elfogult vagyok ezzel a dallal kapcsolatban, ha most valaki megkérdezné melyik számot tartom a KAT-TUN legjobbjának, mindenképp a No More Paint mondanám. Egy kis klasszikus zenei, hegedűs bevezetővel kissé filmzenei számot kapunk, de mielőtt egy fantasy filmben éreznénk magunkat, rögtön jönnek a fiúk akik zord vezérekként megmutatják nekünk… hogy bizony ott is vagyunk :3. A hangjukat kiengedik teljesen és habár itt is befigyel egy-két hangkitartásnál az elektronikus hangtorzítás, az nem megy a dal rovására. A szám alatt végigkísér minket a hegedű, míg a versszakok közti résznél előtérbe kerül a gitár is, hogy kis rock érzés is elfogjon bennünket. A dalhoz készült klip is, direkt az album megjelenése alkalmából, mely hűen tükrözi a szám hangulatát. Sokat nem mond az se, de csak a fiúk táncáért és a látványért megéri megnézni ^^. Nem tipikus JE PV az biztos. Megjegyezném sokan a számcímet rögtön sértésnek vették, mert hogy rögtön a Pain szóval Jinre asszociáltak. Nah én ezt venném inkább sértésnek XD.
10/10

02 Love yourself -Kimi ga Kirai na Kimi ga Suki-: 2010-es februári kislemezen jelent meg a szám, és Kame (az egyik tag) sorozatának főcímdala is lett. A No More Pain után elég laza, kellemes szám, egy kicsi latin beütéssel az elején. Itt se veszítenek a fiúk a kezdeti lendületükből, csupán átformálják azt, más irányba vezetve ezzel a hallgatóságot. A hangtorzítások itt is megvannak, de ez még édes kevés más dalokhoz képest az albumon. A klipje talán ennek a számnak a legvérszegényebb, szinte semmit nem csinálnak benne, csupán eltátogják egy stúdióbeli háttérnél a dalt. De legalább jól néznek ki ^^’. Jah és öröm az ürömben, hogy itt még van Jin.
10/7.5

03 FARAWAY:A következő dal, amivel teljes mértékben elfogult vagyok. Ez a dal egy tünemény, egy tündérmese. Lágy dallam, magával sodró ritmus, zenedobozbeli csengések, egyszerűen gyönyörű. A fiúk is visszaveszik a hangjukat, nagyon szépen illeszkedik az egész dalhoz. Lassú a dal, de mégsem. Pont az esetem. És teljesen nem az együttes stílusa, de pont ezért tökéletes :3.
10/9.5

04 THE D-MOTION: És íme itt a Love Yourself párja, ugyanis egy kislemezen jelentek meg februárban. Akkor ez igen új stílusnak számított a fiúktól, mivel eddig ebben se igazán mutatták meg magukat. Az elektroról beszélek, tömérdek hangtorzítással, néha olyan helyeken is, ahol abszolút felesleges. De a rajongók elég pozitívan fogadták és szerintem sem rossz ez nekik. Legalább bővül ezzel is a repertoárjuk stílus tekintetében. A klipje hasonlóan a JE klipekhez semmitmondó és még tánc sincs itt, ezért a Love Yourself után itt a másik legvérszegényebb klip az albumról. És azért sem tetszik, mert kérdem én minek cigi egy idol kezébe nyilvánosan???? Ha az utcán tenné nem érdekelne, az magánügy, de mikor a tv-be mutogatják, hogy ezzel milyen cool valaki, nah akkor pofán csapnám a személyt. Most épp Jint akinek a kezében a cigi van. De legalább ebben a számban is énekel XD.
10/8

05 RIGHT NOW: A dal egy kis Nakamaru beatbox bevezetővel indul, majd egy rájtnáv hangtorzítással máris belecsapunk a lecsóba. Ami az előző számhoz hasonlóan egy elektro dal. Ami egy kicsit érdekes lehet, hogy a bevezető után egyből refrénnel indítunk. Nálam az ilyen felépítési dolgok is sokat tudnak dobni egy dalon. Fő, hogy megragadjon valamivel és a Right Now megragad. Igaz azt nem tudom mivel, de határozottam megragad. Hangtorzítások itt is vannak dögivel, de itt annyira nem zavarnak, mint a D-motionnál. Ki érti ezt… Jah és a refrén dallama is jobban tetszik.
10/8.5

06 ROCKIN’ ALL NITE: Ha meg kéne neveznem az albumról a leggyengébb közös dalt… hát akkor ez lenne az. Az alap teljes mértékben rockos, gyors, vidám ahogy a fiúk éneke is rá. És végre megint jól kiengedik a hangjukat mindenféle torzítás után. Vagyis már végre nem elektro dallal van dolgunk. Azonban egy szóval mondva… számomra ez a dal inkább aranyos, minthogy ütős vagy dögös lenne. De szerintem ez is volt az érdeke a fiúknak, elvégre az énekük is erről árulkodik. Egy estén a haveri körrel tökéletes dal hozzá. És van egy érzésem, hogy koncertvégi számnak is tökéletes az együttes számára.
10/7

07 Going!: Idén májusban jelent meg a kislemezük, immáron az is Jin nélkül, amin ez a szám található. Ha jellemeznem kéne ennyit mondanék: a Signal kistestvére 2010-es köntösbe bújtatva. Már nagyon hiányzott egy ilyen stílusú szám tőlük, laza, gondtalan, nem túl rockos, nem is popos elemektől túlfűtött táncos. Csak úgy van. Lehet néhányotoknak elég üres és gyenge dal lehet. De nemhiába volt a 2006-os Signal számuk is nagyon sikeres. Az eladása ennek a kislemeznek elég gyenge lett, de ezt nem a szám hibájára kell fogni. Annyi az egész, hogy a sekélyes réteg fanok, akik csak Jint istenítik, leguanózzák a többiek igyekezetét Jin nélkül ^^. Úgyhogy most megmutatkozott az együttes fanjainak egy része és helyettük is szégyenlem magam… A klip igazán aranyos lett a számhoz, végre táncolnak is~. És Tat-chan arcán az a pillangó… hát meg kell puszilgatni~
10/7.5

08 SWEET (Kamenashi Kazuya solo): És elérkeztünk a szólószám blokkhoz. Kezdünk Kame számával, melyben kissé csalódtam. Az előző albumon megjelent 1582 nagy előrelépés volt tőle és igazán tetszett az a megfoghatatlan, kissé nyugtalan szexuálisan túlfűtött érzéki stílusa (láv~). Ahhoz képest ami a Love Yourselfen kijött szóló száma egy standard ballada volt, de mondom lesz ez még így se… gondoltam addig, míg ki nem jött ez a száma az albumhoz. Nem rossz, nem arról van szó, de idegen tőlem. Sajnos ez a bajom Kame szólóival. Leginkább a w/o Notice számához tudnám hasonlítani, lassú dal, de nem ballada, olyan kis nyugodt otthon ücsörgős, kávé mellett kitűnően fogyasztható.
10/7

09 LOVE MUSIC (Taguchi Junnosuke solo): A másik szám, amit nem tudok hová tenni. Junno szólóival általában mindig ez van… hogy nem tudom hová tenni őket. Úgy érzem, hogy tetszenének, de mindig hiányzik belőle valami vagy a kezdeti szimpátiát lenyomja az elgyerekeskedett többi rész. Most nem az utóbbi helyzet állt elő. Egyszerűen túl lapos. Gyorsabb aranyosabb szám, de rettentő üres, semmivel nem fog meg.
10/6

10 MAKE U WET -CHAPTER 2- (Tanaka Koki solo): Hogy miért kapta a szám a chapter 2 nevet? Csupán azért, mert ilyen című szólója már van Kokinak, a 2. albumon meg is található. Ez a folytatása neki. Aminek rettentő örültem, hogy végre elszakadtunk az ordítósbömbölős rock stílustól, ami jellemezte mostanában a dalait. Ez egy kicsit vissza a gyökerekhez dal, Koki r’n'b, hiphop stílusát veszi elő ismét, melyet már nagyon hiányoltam, mert mindkettő típusú dalait szeretem ugyan, de az előzőekből már túltengésem volt, nem estek jól hallgatni őket. Ezek sokkal lazább számok, könnyű csörögni, táncolni rájuk és sokkal jobban befogadja a fülem őket. Ennél a dalnál érezni egy kis arab-indiai beütést és nagyon jól áll hozzá. Bár az eredeti Make U Wetet így is jobban szeretem, de a folytatása se rossz neki. Kíváncsi vagyok hogy fogja előadni koncerten.
10/8

11 RABBIT OR WOLF? (Ueda Tatsuya solo): Tat-chan új dalában egy keserédes meglepetés ért. Édes, vagyis pozitív, mert végre nem ballada! Vannak szép számai Uedanak, de már annyi balladája volt, hogy unalmas volt rájuk gondolni. Amire én igazán vágytam, az egy Lost-féle rock szám. Amit félig meg is kaptam, mert végre ismét előtérbe került a gitár és gyorsabb is lett a tempó, de édes kevés ahhoz a dalhoz képest. Mindegy, ne legyek túl telhetetlen, örülök, hogy végre egy tempósabb, rockosabb számmal jött Tat-chan és a címe is írtó aranyos hozzá. És a dal közepén lévő gitár szólón érdemes többször átrágnia magát az ember, megéri.
10/7.5

12 FILM (Nakamaru Yuichi solo): Azt hiszem eddig ez a legjobb Maru szóló amit hallottam. A refrén túl egyszerű és semmilyen, de ami közte van, az csillagos ötös. Hegedű kíséret ismét és egy kis sejtelmesség, mely eddig idegen volt Marutól, de nagyon jól illik hozzá és a hangjához is. A lágy hangkitartásai csak a pontot rakják az i-re és nagyon jó hallgatni ahogy a gitár és a hegedű együtt tud működni lágyan egy dalon belül (nem hittem volna, hogy ez lehetséges, komolyan XD). És még mindig meglep, hogy habár Maru a beatboxáról híres, szólóiban sosem használja azt. Ez dicsérendő
10/8.5

13 PROMISE SONG: Most hogy vége a szólószám blokknak, térjünk vissza a közös számokhoz. Tudjátok mi hiányzott eddig az albumról? Pontosan. Ballada XD. A Faraway habár lassabb szám volt, annak is volt egy magával ragadó lüktetése, így az semmikép nem mondanám se balladának, se lassú számnak. Max. lassaBB számnak. De most így az album vége felé esedékes volt egy ilyen is. És örülök, hogy csak 1 van belőle. Kettőt még talán elviselnék, de nem szeretem ha egy album teli van pakolva jellegtelen balladákkal (sajnos ez ázsiai albumoknál elég jellegzetes). De még egy piros pont a fiúknak, hogy az övéké nem ilyen. És ennyi gyorsabb, különböző stílusú szám után jól esik hallgatni azért egy balladát is. Főleg, ahogy megint kiengedik a hangjaikat hozzá. És a dal utolsó refrénjénél ahogy erősödik a zenei aláfestés, még gyönyörűbbé teszi a dalt. Vagyis még egy kitűnő koncertvégi búcsúzó szám.
10/7.5

14 HELLO: Aki limited cd-t vett, annak ennyi is albumjának, nincs rajta több szám, de a regularosok még hallgathatnak egy meglepetés bónusz számot. És én mondom: megéri venni regular cd-t! Egy gyors, pörgős, abszolút Six Senses stílusú számot kapunk a korong végére, nem kis meglepetést okozva ezzel nekem első hallgatásra. Nem hittem volna, hogy még előveszik ezt a stílust, de nagyon jól tették. Imádom a Six Senses számukat is, így a Hello is telitalálat lett nekem ^^. Remekül felépített, főleg dobokra épülő aláfestéssel rendelkező szám. És a közepén az a Nanana-zás… X3
10/9

Összegzés: Eddig a Queen of Pirates volt a kedvenc albumom az együttestől. Most erősen gondolkodóba estem, hogy lecserélem. Az biztos, hogy van olyan jó. Még úgy is, hogy azon a lemezen több szám van, a szólószámok nincsenek a cd-n (ez kinek jó, kinek rossz), és Jin is énekel végig rajta. De az ezen az albumon található sokszínűség egyszerűen lenyűgöz. Nem olyan egyhangúbb, sötétebb, keményebb dalokkal van végig teli, mint a 4. albumuk, a Break the Records. Itt játszanak a stílusokkal, egyikből a másikba esnek és mindegyiket meghódítják. Nem csak a fiúk terén jó ez az album, hanem abszolút megfelel a zenei ízlésemnek is. És most jön az a rész, amiért a Jin fanok köveket vágnak hozzám: Nem hiányolom Jint. Abszolút nem. Látva, hogy nélküle is ilyen remek dalokat alkottak és énekelnek mutatják, hogy Jin nélkül is teljes, egész csapatot alkotnak. Minden kétségem szerte foszlott afelől, hogy Jin nélkül nem boldogulnának. Igenis boldogulnának! Elég csak meghallgatni ezt a lemezt hozzá.

Értékelés:
Összesen: 10/8.5